Andorra tényleg a csúcs. Nemcsak azért, mert a Pireneusok kétezer méteres magasságában található, hanem azért is, mert tája, kultúrája, lakóinak élete és szokásai meglepik az először odalátogatót. Sokan az egyedülálló sportolási lehetőségek miatt keresik fel, másokat a vámmentes áruk tömege vonz. És vannak olyanok is, akik csak felugranak egy téli napra a tikkasztó spanyol vagy francia nyárból.

A francia tengerpartról, Perpignanból vezetett utunk Andorrába. A Prireneusok lábánál, mediterrán környezetben fekvő Perpignan éjszaka is elviselhetetlen hősége után nagyon vágytunk már egy kis hűs levegőre, ezért elhatároztuk: egynapos kirándulást teszünk Andorrába. A Pireneusok csipkézett vonulatai több tíz kilométeres távolból mutatták az utat a hegycsúcs felé, ahol Európa egyik legkisebb országa található.

A felfelé vezető meredek, szűk és kanyargós úton az átlagsebesség alig hatvan, de néhol ez is elképzelhetetlenül merésznek tűnik. Jó vezető és még jobb gyomor nélkül nem ajánlatos vállakozni a túrára. Felfelé menet azt gondolhatja az ember, lefelé gyorsabban és könnyebben megy majd a dolog, de csak később derül ki: ez nem így van… Az időjárás gyorsan változik, ahogy magunk mögött hagyjuk a kilométereket: egészen lent még forrón süt a nap, napszemüveg és árnyékot adó sapka nélkül az autóban is elviselhetetlen a meleg. A növényzet a hegység lábánál leginkább megperzselődött fűből, alacsony bokrokból, kemény levelű, szárazságtűrő fákból áll. A házak lapostetősek, völgyekben bújnak meg. Néhány száz méteres szintkülönbség után frissebb a növényzet: a fák dús lombúak, az erdők sűrűbbek és sötétebbek, a füvet birkák és tehenek legelik, vad patakok zúdulnak le a sziklákról. Andorrához közeledve a fenyők vannak többségben, később a törpefenyők, hatalmas füves hegyoldalak, azután pedig csak mohák, kopár sziklák villannak ki a hó alól. Andorrában ugyanis nyáron sem meglepetés a hófödte hegycsúcs: a 3000 métert is meghaladó hegytetőket egész éven át hó borítja. Az út melletti parkolókban egymás után állnak meg a nyárból hirtelen télbe került turisták, hogy egy kis gyaloglás után jót hógolyózzanak vagy csúszkáljanak.

A mindössze negyvenezer lakosú Andorra fővárosa, Andorra la Vella Budapestnél jóval kisebb. A Pireneusok egyik folyó által feltöltött völgyében, 1050 méteres magasságban lévő Andorra la Vella Európa legmagasabban fekvő fővárosa. Éghajlata alpesi jellegűvé módosult nedves kontinentális, az átlagos hőmérséklet 4-6 C fokkal alacsonyabb a környező francia és spanyol vidékeknél.

Andorra népessége katalán eredetű bevándorlókból állt a 6-7. században. Az értékes és szép terület megszerzésért a frankok és a spanyolok hosszan háborúztak egymással, míg végül társhercegségnek ismerték el 1278-ban. Innentől kezdve az országban nem volt háború. Egykori urai, a Foix grófok után végül 1607-ben került Franciaországhoz, amelynek mindenkori köztársasági elnöke és a spanyol Seo de Urgel püspöke társhercegei a kis országnak. A páros években a spanyol hűbérúrnak, a páratlanokban a franciának visznek jelképes, bőrzacskóba kötött adót. A spanyol úrnak pesetában, a franciának frankban fizetnek.

Andorrára ma is a két nemzet szoros együttélése jellemző. Az üzletekben, szórakozóhelyeken, éttermekben pesetával és frankkal is lehet fizetni, az emberek értenek spanyolul, franciául és sokan angolul is. A lakosok kétharmada a fővárosban él, de csak kevesen tősgyökeres andorrai állampolgárok, a többiek franciák és spanyolok. Andorra egyike Európa adóparadicsomainak, mert az andorrai lakosokat és a bevándorlók harmadik generációját különleges kedvezmények illetik.

Az ideutazók nagy része kíváncsi turista, aki egy kellemes kiránduló-bevásárló utat tesz Andorrába. Megéri. Nemcsak a páratlan természet miatt, hanem a zsúfolásig teli üzletek, olcsó árak és jó szolgáltatások miatt is. A híradástechnikai cikkek, dohányáruk, szeszes italok választéka óriási, egész üzletközpontok szakosodtak egy-egy termékfajta árusítására. Megtalálható itt minden, ami bárhol másutt is Európában, a különbség csak az, hogy az ember el nem tudja képzelni, hogy lehet egy ennyire kis helyen ekkora tömegű árut felhalmozni?

Nem mindenkinek a vásárlás az elsőrendű. Andorra gyógyvizeiről, s a rájuk telepített gyógyszállókról, szanatóriumokról is híres. A régi házakat egyre másra váltják fel a meredek lejtőkre épült hatalmas szállók, szórakoztató centrumok, amelyek az évi tizenhárom-tizenöt millió turista elhelyezéséről és programjáról gondoskodnak. A sport és a természet szépsége mellett a bélyegkiadás és a három, főleg zenét és hirdetéseket sugárzó rádióadó is nagy vonzerő, amely jelentős bevételt hoz az államnak.

A hegyoldalon álló apró házak, a csordogáló patakok mellett a szabadon legelésző lovak is a tájképhez tartoznak. Első pillantásra vadnak és félelmetesen nagynak tűnnek, de hamar kiderül: barátságosan hagyják magukat simogatni és nagyon kíváncsiak. A lovak után még egy érdekesség: Andorrában különlegesen kékes-borús az ég, soha nem lehetünk biztosak benne, hogy esni fog-e az eső, vagy mindjárt kisüt a nap. A felhők mindenféle fura alakzatokban úsznak az égen.

Az andorrai polgárok kisebb része a mezőgazdaságban, nagyobb része a szolgáltatóiparban dolgozik és a turizmusból él. Egymást érik a vendéglők, jobbnál jobb éttermek, amelyek főként francia és spanyol specialitásokat kínálnak. Az ételekhez – francia szokás szerint – a pincér bort, desszertnek gyümölcsöt vagy sajtot ajánl. A farkaséhes, de a helyi szokásokat nem ismerő kirándulót azonban meglepetés érheti, ha nem a megfelelő időben akar jó helyen és jót enni. Az éttermek ugyanis délután bezárnak és csak késő este nyitnak újra. Az egész napos nézelődés, hógolyózás és vásárlás után kellemetlen meglepetés volt, amikor kiderült: Andorrában este hatkor senkinek nem jut eszébe éttermet keresni. Nem túlzás, hogy abban az egyetlen étteremben is furcsán néztek ránk, amelyet egyórás keresés után találtunk. Viszont kiderült: a vámmentes országban is nagyon meg kell fizetni a szolgáltatásokat, legyen az egy finom lasagne, vagy egy kevésbé jól sikerült burgonyás-sajtos omlett.

Andorrában nemrégiben megépült az az országon keresztül vezető műút, amely a francia és a spanyol határ felé is vezet. A francia oldalon késő este lefelé ereszkedve többször is lélegzetelállítóan szép látvány tárult elénk. Sziklák alatt, kanyarokból kibukkanva gótikus templomokat, kastélyokat, villákat, középkori városfalakat láttunk, ahogy az éjszakai világítás kiemelte vagy eltakarta egy-egy részüket. A várakban és kastélyokban nyári estéken turistacsalogató, jelmezes mulatságokat, fesztiválokat, koncerteket rendeznek, s ilyenkor akkora a tömeg a szűk utakon, hogy az ember jobban teszi, ha kiszáll és csatlakozik a mulatókhoz, mert haladni úgysem tud.

Andorrát magunk mögött hagytuk, hogy ismét a forró francia nyárba érkezzünk vissza.